Ma kötözésen jártam a kórházban. Csendben és rettentő álmosan várakoztam a folyosón mikor megjelent egy jóképű, ámbár rendkívül fiatal fiú. Először azt hittem páciens. Később jöttem rá, hogy ő bizony egy rezidens. Még a főnővér is megkérdezte, hogy mitől van így megszeppenve, hisz nem most van először osztályon. Nézzük el neki, hajnali fél hét volt.
Ez a fiatal rezidens egy pillanat alatt felébresztett az első hozzám intézett mondatával mikor bevonultunk a vizsgálóba. „Meg tetszik engedni, hogy bemenjek?” Tetszik? Hát igen. Eljött az a bizonyos kor. Bekerültem a „néni tetszik” korosztályba. 38 évesen. Mintha gyomorszájon vágtak volna. Hajnalban. Éhgyomorra. Nem, nem a rezidens hibája. Ő csak udvarias volt. Én vagyok öreg.
Szóval tetszikeltem megengedni, hogy bejöjjön és megnézzen. Sőt. Azt is megengedtem neki, hogy megtapogassa a műtéti heget. Egyáltalán egy rezidens azt csinál velem (majdnem), amit akar. Pláne ha egy oktatókórházban vagyok.
Így tanul a rezidens. Igenis lehetőséget kell nekik adni, hogy megnézzék, megfogják, feltárják, belenyúljanak. Valószínűleg ez már tényleg korral jár, de egyáltalán nem érzem feszélyezve magam még a fiatalok előtt sem. Ők ugyanis nem, mint X.Y. bámulnak rám. Csak az esetet látják bennem. Nekik pedig tanulniuk kell, hogy egy, öt vagy tíz év múlva, ha úgy adódik, megmentsék az életünket. Ehhez minél több és többféle esetet kell megtapasztalniuk. 6 év egyetem után élőben is látniuk kell, amiről addig talán csak olvastak.
Nem kell félni, a rezidens ritkán van teljesen egyedül. Az esetek nagy részében van mellette egy sokat tapasztalt orvos. Ha nincs, akkor az szerintem azért van, mert a rezidens tehetséges, és az eset, ami előtt áll, már szinte a kisujjában van. Jó, ez utóbbit csak feltételezem, de én bízom bennük.
Remélem, hogy ezek a fiatal orvosok kapnak lehetőséget kis hazánkban műteni, eseteket megismerni, megtanulni, és nem mennek külföldre az itt megszerzett tudásukkal. Ha azzal tudok segíteni, hogy 10 percig bámulja a köldökömet, ám legyen. Had bámuljon kifulladásig. Hajrá rezidensek. Tanuljatok és mentsetek életeket. Én pedig megköszönöm.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: